Légy könyörületes magadhoz ne szeress idegen tanokat keress magadban jó hangokat és nevess a rossz hangokon játssz velük elárulom hogyan élj szeresd ha forró a vér ne hűtsd sohasem magad ha sírsz könnycsepp se maradjon szárazon élvezz minden percet elhagyom mond a rossz szokásnak de adj időt hogy eltűnjön nálad soha sem számítson az idő ha kérdezel hagyd a válasz lassan bújjon elő támasz legyen neked minden mit ismersz az ingyen megszerzett örömök hidd el a legdrágább gyönyörök élvezd az emlékeidet ez bizonyítja van benned egy sziget minek minden fáját ismered és megleled a többit ne szaladj állj meg egy lélegzetnyit és raktározd el szépen ott belül s ki majd szigeted friss füvén leül benned hever majd el énekeld el neki kedvenc dalod figyeld meg tükörben mosolyod és arra gondolj ha szomorú vagy a lélek néma de beszél az agy de te hagyd csak hagy beszéljen élj a szigeteden azon a tarka réten hol a virágaid illata mindenkit mézzel hív oda légy rá büszke bármilyen méh gyűjtötte a fontos a méz édes s ha úgy döntesz tovább lépsz ne lépj majd nagyot lábujjhegyen tégy meg te minden napot s bár a világ könyörtelen te légy könyörületes magadhoz hiszen az az önmagadsziget csak a tied hiszed vagy nem hiszed kalandozz hát rajta el nevess mindig és énekelj sose mérlegelj engedd csak magad szabadon bármi történik jó nagyon te vagy a legjobb és a nyom mi a szigeteden hozzád vezet a legédesebb méz ki szeret te vagy s a világ a tied.