Élt a városban egy alkoholista, kit a srácok gúnyoltak, mert szegénynek, jó kis élet, a háta görge volt akár a bögre. Volt neki süvege, meg egy lapos üvege, töltve, mit a zsebében hordott, hogy mindig boldog legyen. Nem is volt soha rossz napja, hanem egyszer mi történt, a felhőkből egy űrlényt mosott le a nyári vihar. Egy lyukas hasú ürgét, tépett angyalszárnyaival. A bölcsek követ vetettek, meghányták, s úgy tettek, mintha nem lenne baj. De az űrlény ürge, azt sírta egyre, neki lyukat beszélt hasába a nyári vihar. Arra járt éppen piásunk, szépen becsiccsentve, zsebében a lapos üveg, tátva maradt szája, az öregek tanácsa egy krapekkal beszél, kinek hasában üreg. Ne sírjál, mondom, én görge vagyok, s folyton innom kell, hogy boldog legyek. Lyuk van a hasadban? Mégse vagy magadban, s nem csúfol ki minden hülye gyerek. Még az öregek tanácsa is veled van, hiába, neked beszélhetek... De az öregek tanácsa, már nem látta az űrlényt, közben elrepülhetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése