Megállt az idő és ácsorog a vér a
testekben vánszorog az arcokra kiült a tél maga az életünk önmagunk lábnyoma
meredten nézünk a csillagos égre elkezdünk valamit de tudjuk hogy vége bele
fogsz halni a végtelenségbe ezért nem veszünk semmit komolyan nincs veszve
semmi minden rendben van ma én vagyok holnap önmagam.
=================================================
2.
Ulman Kowalsky: A
költészetről
A költészet, sakkozás. Pontosabban mattot adni
bábuk nélkül.
(Ulman Kowalsky – Költészettan, NYC, 2006.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése