.
Mindem lány egy talány bennünk, mit keresünk, mit teremtünk, minden ami ott van bennünk, elkaszál a lét, a lelkünk, szemben áll, és elmerengünk, minden lány egy mágnes bennünk, visszahúz, ha messze mentünk.

Nem tetszik a város, a puffasztott lányok, nem érdekel semmi, némán kiabálok, én soha nem mondom el, csak magamnak, mi nem kell s mi kell, itt időz belül s fortyog szüntelen, a kirakatüvegben magam kémlelem, én vagyok, ki tudja, mi az az én, a jelen öntudata a múltnak kék egén, vagy a jövő előzménye, hova éppen lépdelek, este van s másnap újra megszületek.