Miért nem vagyok vizes a jégveremből kiles valaki és nekem hőköl légy színes a képzelettől csak színtelen lehetsz a képzelet öl megmutatja hova állj haladj soha ne hátrálj szárazon mérd végig a vizes partokat kacsázz a vízben hol kacsa sem akad lábaddal pöcköld a kavicsokat lögyböld a friss habokat őrjítő ösztönszerű ez az indulat hol az én a fontos s lélek se marad a főkolompos a vizenyős tudat száraz adatokra ugrik ott tör friss utat öl az indulat a víz fölfelé halad légy mindig néma de keresd a hangokat mert a hangok kiáltanak elmondják merre menj s merre ne haladj hagyj mindent másra kenj s ha semmi nem marad csak enyv mi napjaid összeragasztja kedv mi csendben az időt mulasztja rend mi ösztönöd a sárba tapasztja mi télvíz idején a tavaszt halasztja nyáridőben vízzel a meleget forralva megsúgja finom önmagad falatja kinyom a tubusból s ez a hús csont karambol tested ütközése mi mindig lehangol a múltad kinövése de a jövőd barangol s majd odaérsz végre távol magadtól hol a víziónak vége parancsolj.