2009. augusztus 17., hétfő

Eltűnök majd mint egy tócsa mint jégcsap cseppje a friss hóba mert sár leve a baracknak egy palacknak kinyitott csapnak a sörhabnak az alátét felett mint eső mi az égből leesett és nem fordítva hogy a tenger a forrásba visszafolyna s mi elkészült leomolna de leomlik s a patak a tengerbe tart én is eltűnök majd ha szakad a part nem vetek szelet s kavarok vihart eltűnök mint egy tócsa mintha ott se lettem volna lelkem a semmiből kihajt.

Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók