A sörtől eltiltottam magam, mégis két palackkal vettem, ugyan meddig tart bennem az ígéret, amint kimondom semmivé lett, az élet messze repül, s újra éled, folyton, kibontom s megiszom mit az asztalra tettek, az a sok barát, akik lassan elfeledtek s eltűntek, mint kullancs a bőrben, kaparászom magam jól öltözötten, nézem az utcát, üres forgatag, bebörtönözve a morgó öntudat, megállok a boltnál, s két palack sört veszek, az alkoholiszapban elmerülhetek, s nézhetek nagyot, mik, hogy zajlanak, vízesésbe zuhant tátogó halak vagyunk, bennünk nem marad semmi buborék, a fényben szétpattan, minden, csodaszép.