Vigyázz mert elkapom tekinteted fiókba rejtem dobogó szíved lüktetését bőröd rostonsült színét ledörzsölöm vigyázz utánam a vízözön mi átmossa lelked ha velem hálsz soha el nem felejted kivel állsz szemben ki okozza veszted börtönömbe zárlak minden éjszakánknak legszebb perceit hiába számolod meg sem ébredsz és elfelejtesz létezni nem más mint oda adni magad ha tudatod feltárod a tudatod alatt ha nem bánod hogy lelkedben matat vigyázz mert felszántom míg a lelkünkben arat a vágynak ágya a lomha bájba bújt reccsenő bútordarab minek fiókja roppan ha nekem dőlsz hanyatt nézzük majd a csillagokat megszámoljuk vérünk hány nap alatt forrt föl és hűlt levetem rád magam s más se marad csak emlék egy tátongó űr alatt kúszó nyálkígyó harapd mert így jó s tedd mit a lelked diktál a folyó vagyok míg te a hídnál a lemenő Napot nézed vigyázz mert ha elkaplak örökre véged.